A csodálatos Panda kutya, a LANDSEER
Hogy ez a fajta a ritka kutyák közé tartozik, azon nincs mit csodálkozni. A Landseer nem városi lakások kutyája, nem az, amelyet „csak úgy” tartani lehet. Hogy miért is így kezdem soraimat, az nemsokára kiderül!
Sétáink során általában kiabálnak ránk „fűt-fát” a fajtát illetően, hiszen rendkívül kevés ember ismeri a Landseert itthon, általában Bernáthegyik, Berni pásztorok vagy Újfoundlandik „szoktunk” lenni, de az tény, hogy nagyon kevés ember hagyja szó nélkül az óriás Panda kutyát, a gyerekek rendszeresen tárt karokkal rohannak felénk és ölelik át a nagyra nőtt plüss macikat. Habitusában a Leonbergi kutyához tudnám hasonlítani, azért merem ezt leírni, mert a Landseer előtt Leonbergink volt. 11,5 éve vagyok a fajta szerelmese, mióta családunk tagjává vált Estike – Bérczy Baileys. A fajtával eltöltött 10,5 év után hoztam meg azt a döntést, hogy elkezdjek a gondolattal „játszani”, hogy esetleg bele vágjak a tenyésztésébe is. Baileys rendkívül sikeres kiállítási eredményeivel és megannyi csodálatos utódjával igazi hírnevet szerzett magának a fajtán belül, mondhatom, világszerte. Jelenleg nyugdíjas éveit tölti mellettünk igen aktívan.
A fajta lételeme a víz, Németország egyes tartományaiban, Hollandiában, Dániában, Lengyelországban, Csehországban, Észtországban, Litvániában, Finnországban ma is „használják” őket vízimentésre, de legalábbis aktívan vízimunkáznak velük. A tenyésztése a munkakutya vonalról elindult a küllemkutya tenyésztés felé, hiszen nagyon szép, látványos, harmonikus felépítésű kísérő kutyává vált. Azonban teljes megjelenése ettől függetlenül még őrzi a valamikori munkakutya jellegét.
A Landseer határtalannak mondható kedvességével, higgadt természetével, bájos pillantásával, rendkívüli megbízhatóságával, gazdái iránti hűségével, barátságos és nyitott nagyfokú alkalmazkodó képességével igazi nagybetűs CSALÁDI KUTYA! A gyerekekhez fűződő kapcsolata már -már gondoskodó. Bárhol, mindenkit a “mancsa” köré csavar. Ehhez viszont fontos a következetes nevelés! Ez a fajta NEM alkalmas kenneles tartásra! Sőt, magányra való ítélésével egyenesen megöljük a kutya lelkét! Ha tényleg boldoggá szeretnénk tenni ezt a nagy macit, családjához fűződő szoros kapcsolatra, nagy térre van szüksége! Fontos, a természetes környezet, mint pl. egy park, erdő vagy egy mező, ahol változatos napi sétákat tehet! Emellett fontos a kert is, ahol a gazdival, póráz nélkül kitombolhatja magát vagy gyakorolja az iskolában tanultakat! Nagyon ajánlatos minimum egy éves koráig iskolába járni velük és elsajátítatni az alapvető engedelmességi feladatokat, hiszen felnőtt korukra tényleg Panda méretűvé nőnek, nem utolsó sorban az iskola kitűnő szocializációs lehetőség. Mivel vízimentő kutyáról beszélünk, lételemük a víz! Gondoskodjunk arról, hogy hetente vigyük őt vízközelbe, (ha van otthon medence szerencsésebb a helyzet) muszáj, hogy rendszeresen hódoljon víz iránti imádatának!
Ezért is írtam az elején, hogy nem lehet őket „csak úgy” tartani, mert vannak szükségleteik! Ha ezeket nem tudjuk megadni vagy kielégíteni, akkor ne válasszuk ezt a fajtát! Sokkal mozgékonyabb és temperamentumosabb, mint rokon fajtája, az Újfoundlandi!
Ösztönösen tudja, hogy mi jelent veszélyt és arra mikor és hogyan kell reagálni!
Számtalan nagyra becsülhető tulajdonsága viszont csak akkor mutatkozik meg igazán, ha érzi, hogy teljes értékű tagja a családnak, ha mindenhova ahová csak lehet, visszük magunkkal és minden közös tevékenységbe bevonjuk!
A megfelelő összeszoktatás után jól kijönnek más háziállatokkal! Számtalan utódunkról kaptam már képet/videót, ahol kiskacsákkal/kiscsibével/lovakkal/tehenekkel/cicákkal/kutyusokkal játszanak, vigyáznak rájuk! Viszont, mivel a Landseer óriás testű kutya, csak akkor válasszunk neki társat (főleg még egy óriás testűt), ha a pénztárcánk is bírja a költségeket/kiadásokat! Két kutya, dupla költség és mivel a Landseer óriás testű számoljunk vele, hogy a kiadásainak is magasabbak lesznek, hiszen sok kiegészítőt, ami legyen táplálék /kullancs/felszerelés/játék vagy bármi egyéb kiegészítő, orvos……stb., a legnagyobb méretben kell megvásárolni és tudjuk ezek a legdrágábbak is! Így gondolkodjunk, ha mindenképpen szeretnénk neki társat (amit amúgy javaslok, főleg ha napközben nem vagyunk otthon) rágjuk át, hogy mekkora testű kutyus kiadásai férnek bele a családi “budget”-be és így válasszunk, akár menhelyről, akár tenyésztőtől pajtit számára!
Összességében, a Landseer nevelése nem nehéz, inkább időigényes feladat! Értelmes, intelligens, nyugodt, jól tanuló fajta, ha következetesen neveljük! És itt a nevelésen van a hangsúlyt! Foglalkozni kell vele, de ez nemcsak erre a fajtára vonatkozik, a kutya ezzel jár! Ezt el kell fogadni!
A Landseer hosszú szőrű fajta és igen, hullik a szőre! Illetve meleg időben nyáladzik is, mint ahogy mi is jobban izzadunk! Főleg mikor itt a nyár (természetesen babaszőr váltás utáni időszakról beszélek)! És igen, ha nem kozmetikusra bízzuk a dolgot, akkor nekünk kell otthon kikefélni az aljszőrzetet (elég egy -két jó kefe vásárlása és sima ügy), a jó idő eljöttével elkezd vedleni, ahogy minden „szőrösebb” fajta, a vedlést nagyban elősegíti az úsztatás! Itt jegyezném meg, hogy a kozmetikushoz való szoktatást egész kicsi korban el kell kezdeni (ha hobby célra vásároltuk a kutyát, akkor is, ha meg kiállítási célból, akkor meg különösen fontos!). A Landseer nem nyírós fajta, de ha valamilyen okból kifolyólag úgy döntenénk, hogy elkezdjük nyírni, számoljunk vele, hogy a kutya szőrét onnantól kezdve folyamatosan kell nyírni, télen -nyáron egyaránt, ugyanis megváltozik a szőr szerkezete, ez viszont azzal jár, hogy télen a hideg miatt, nyáron a forró nap miatt kell bent lennie a kutyának.
Még ha nagyon robusztus kutyafajtának is számít, szerencsére nem igazán jellemző a fajta képviselőinél a fajtaspecifikus betegségek előfordulása, azért ők is szenvedhetnek olyan betegségekben, amelyek elsősorban a nagy testű fajtákat érintik.
Kiskutya választás esetén viszont a következő szűréseket ajánlatos megnézni és elkérni a szülőkről:
HD = HipDysplasia = csípődiszplázia
ED = ElbowDysplasia = könyökdiszplázia
OCD = SchoulderDysplasia = válldiszplázia
PatellaLuxation =térdkalácsmegismétlődő ficama
Spondylosis = gerincmeszesedés
Heart ultrasound = szív ultrahang
CYS = Cystinuria = húgykő képződés
CTP = Trombopathie = véralvadás zavar
HUU = Hyperuricosuria = vesekő képződés
MD = Muscle Dystrophy = izomsorvadás
DM = Degenerative Myelopathie = gerinc bénulás
D-LOCUS = szürkülési gén, amikor a Fekete szőr kiszürkül
PRCD-PRA = Progressive Retinal Atrophy = szembetegség (minden kutyafajtában jelen van)
Fontos tudni, hogy a Landseer e.c.t. (European Continental Type= Ect) az FCI által hivatalosan elfogadott külön álló fajta, melyet jelenleg az AKC (American Kennel Club) és a nem FCI tagállamok még nem ismer el önálló fajtaként. Ők a fajtát csak az Újfoundlandi egy fehér-fehér változatának tartják, sajnos sok országban Európán belül is még mindig így, tévesen szerepel a köztudatban, pedig a fajta FCI hivatalos és végleges elfogadásának dátuma: 1960.08.24. Azonban, jó úton haladnak az amerikai E.C.T kedvelők affelé, hogy a fajta ott is elfogadott legyen, hiszen morfológiailag és DNS alapú genetikai tesztekkel is bizonyított, hogy a Landseer és az Úfoundlandi két külön álló fajta.
FCI fajtacsoport: II. fajtacsoport (Pinscherek, Schnauzerek Molosszerek, Svácji hegyi-és pásztorkutyák) Molosszer szekciója, azon belül a hegyi kutyákhoz tartozik, munkavizsgára nem kötelezett fajta.
FCI -Standard N° 226
Származási ország: Németország, Svájc
Testmérete: Óriástestű fajta
Súly + magasság : a kanok esetében a marmagasság 72-80cm, szukáknál 67-72 cm , kisebb – nagyobb eltérés a hivatalos fajtaleírásban elfogadott, amennyiben összképük és mozgásuk még harmonikus megjelenést mutat.
A Landseer nagy, erőteljes, impozáns és elegáns megjelenésű, harmonikus testfelépítésű kutya. Háta egyenes, széles és erős. Mellkasa széles és mély. Bordái jól íveltek. A has enyhén felhúzott. Fara széles és telt. Könyöke szorosan a testéhez simul. A farok legfeljebb a csánk alá érhet, nyugalmi állapotban lelóg, csak a vége görbül kissé vissza. Lábai egyenesek, izmosak és jól szögelltek. A mellső és hátsó lábak egyaránt a válltól lefelé is izmosak, kifejezetten vastag csontozatúak. A koponya széles és masszív. A stop jól látható, de nem túl erős. A fején a bőr sima, ráncok nélküli. Ajka nem nyáladzó fekete színű. Közepes nagyságú fülei háromszögletűek, enyhén lekerekítettek, magasan tűzöttek és a fej mellett lógnak.
Színkombinációk: a Landseer csak fehér-fekete színben elfogadott!
A szőr tekintetében a fedőrétegnek -a fej kivételével- hosszúnak és lehetőleg egyenesnek, sűrűnek, puha tapintásúnak kell lennie. Aljszőrzetük nem olyan sűrű mint az Újfoundlandié. A hátán és a hátulsó részén a hullámos szőrzet nem kifogásolható.
A szőrzet fő színe a tiszta fehér, különálló fekete foltokkal a testén és a faron. A gallérnak, a homloknak, a hasnak, a lábaknak, a faroknak fehérnek kell lenniük. Feje fekete, fehér pofával és szimmetrikus masszkal, a testen lévő úgynevezett koromfoltok (apró fekete foltok) nem kívánatosak. A lábakon ritkás zászló fejlődik, a farok szőrzete viszont igen sűrű és bozontos. A hivatalos standard színezetet régrebben nagyon szigorúan vették, de mivel a Landseer nem gyakori fajta, már nagyon sok országban, kiállításokon, nem ez a fő szempont, hanem a kutya összképe, harmonikus mozgása, habitusa.
Jellem: igazi nagybetűs családi kutya, intelligens, könnyen tanul viszont következetesen kell nevelni, házőrzésre nem alkalmas, de kitűnő jelző kutya. A családhoz való ragaszkodásuk szinte “beteges”. Mint a legtöbb nagy mackó, túlságosan öntudatos ahhoz, hogy agresszív legyen. Ezért más állatoktól és az emberektől a provokációt nyugalommal veszi tudomásul, de ha egyszer felbosszantják, akkor nehéz visszatartani. A Landseer önálló kutya, szívesen dönt maga, hogy oldjon meg bizonyos helyzeteket anélkül, hogy a gazdára bízná a dolgot.
A Landseer imádja a friss levegőt, a hideget és a havat, akkor van igazán elemében, ha a hőmérő higanyszála 10 fok körül mozog. A forró kánikulai napokat legszívesebben hosszasan elnyújtózva tölti egy hűvös helyen (pince, klíma alatt).
A fajta sajátossága, hogy a nagyon nagy méret ellenére a maximált testsúlyuk 60-70 kg, hiszen az átázott bundával fent kell maradniuk a vízen, ehhez nem lehet túl nagy a tömegük. Széles mancsain szorosan egymás mellett ülnek az ujjak, melyek között úszóhártya található, mancsuk olyan mint egy evező lapát. Törzsük rendkívül erős, hátsó végtagjaik szintén nagyon nagyon erősek, hiszen tudjuk, az úszás eredményessége teljes mértékben a hátsó végtagok munkáján múlik.
Történet:
A fajta múltja sajnos a ködbe veszett, az első igazi említésre méltpó személy aki a fajta szerelmese volt és ezt többször le is festette: Sir Edward Landseer. Róla is kapta a fajta nevét, miután természetesen fajtává vált.
A Landseer az Atlanti-óceánban található kanadai Új-Fundland szigetéről került Angliába.
Az 1713-as Utrechti béke után a sziget és ezzel együtt a halban gazdag vízi terület, brit uralom alá került, halászok és fakereskedők állandó állomása lett. A XVIII.század végén hozták magukkal a tenger utasai az első kutyákat Nagy-Britanniába: fehér-fekete, hatalmas állatokat, amelyek nagy termetük ellenére nem voltak nehézkesek. A matrózok csodákat meséltek a “medvekutyáról”. Hogy fejjel egyenesen a szirtekről ugranak bele a tengerbe, a vízben, mint a fókák merülnek alá és a halászhajók elé úsznak. A fogaik közé fogott vontatókötéllel a megrakott csónakot a hullámverésben a partra húzzák. A britek csodálkozva hallgatták ezekről a kutyákról a történeteket, amelyek kizárólag halmaradékkal táplálkoztak, és a halászhálókat is képesek voltak partra vontatni.
A kutyaőrült angoloknál ez a szuperkutya mint egy bombatalálat csapódott be, a nemesek sorra rendelték “újfoundlandi” kutyákat. A hatalmas úszó kutyák nem szaporodtak úgy őshazájukban, mint európai körülmények között. A hosszú, kemény télnek sok kutya áldozatul esett, a sok éhezés, a jeges hideg nem kedvezett a szaporulatnak. A fiatal állatok között a kicsik és gyengék esélytelenek voltak, mert a szigetlakók ugyan megtűrték és használták őket, de nem ápolták, nem törődtek velük. Ahogy ezt ma feltételezzük, a kutyák hamarosan jelentős pénzforrást jelentettek Új-Foundland lakóinak, mégsem tudtak az egyre nagyobb érdeklődéssel lépést tartani. Saját hazájában a fekete-fehér óriáskutya kihalt.
Az angolok kezdték az óriás kutyát (90 cm marmagassággal a legnagyobb kutyának számított) tervszerűen tenyészteni. Valószínüleg más fajták keresztezésével próbálkoztak, hogy a kívánt erőt és nagy testalkatot elérjék. A feltűnő kutya amelynek lábujjai között úszóhártya van, a XVIII. század közepén Angliában ott volt már valamennyi vidéki birtokos otthonában. Annyira megszokott képpé vált, hogy leghíresebb csodálója Sir Edward Landseer számtalan festményen örökítette meg. Más portré- és társasági festők is a kutya képmásával díszítették képeiket. Hogy ma a legkitartóbb tisztelőjének nevét viseli, az egy festménynek köszönhető, amely a Newfounland-Dogot, mint az ember megmentésére alakult társaság tiszteletbeli tagját ábrázolja.
A fajta az európai kontinensen is hamarosan rajongóra talált, főleg hatalmas birtokok udvarán. Itt a fehér-fekete ebet már “Landseernek” hívták.
Az új-foundlandi őshazából a XIX. század közepén matrózok egy másik újfoundlandi kutyát hoztak magukkal: ami fekete volt és valamivel kisebb, mint kétszínű rokona, szintén úszóhártyákkal a lábujjai között. Egyszer csak a fekete állat jött divatba, és elődje a “ködbe veszett”. Majd hatvan évre elfelejtették az angolok ezt a kutyát, amelyet ők fedeztek fel, ők tenyészettek ki és tették népszerűvé. Amikor az első világháború után az európai tenyésztők ismét ehhez a fajtához nyúltak vissza alig akadt Landseer – végül Németországban és Svájcban élt egy-kettő belőle, amivel megkezdték a tervszerű tenyésztést.
A kutyabarátok a fekete újfunlandihoz nyúltak vissza, néhányat kerszteztek a maradék foltos kutyákkal és fél évszázad alatt sikerült az eredeti Landseer kutyát visszatenyészteniük, amelyet 1960-ban, Brüsszelben az FCI mint önálló fajtát ismert el. Ennek az európai kontinentális típusnak az eredetét Németország/Svájc területére tették.
Összefoglalva egy mondatban tehát a Landseer a kis gyerekek ideális védelmezője, a fiatalok nagyszerű játszótársa és a felnőttek éber kísérője.
Aki családi kutyaként, nagy területtel rendelkezik és a Landseerre gondol, nagyon jó nyomon jár!
Szeretettel várunk minden kedves Landseer érdeklődőt a Magyar Landseer zárt csoportban, ahol szívesen válaszolunk minden felmerült kérdésre!
Írta: Gönczöl Réka
A fent leírt szöveg további felhasználása engedélyköteles!
Hogy ez a fajta a ritka kutyák közé tartozik, azon nincs mit csodálkozni. A Landseer nem városi lakások kutyája, nem az, amelyet „csak úgy” tartani lehet. Hogy miért is így kezdem soraimat, az nemsokára kiderül!
Sétáink során általában kiabálnak ránk „fűt-fát” a fajtát illetően, hiszen rendkívül kevés ember ismeri a Landseert itthon, általában Bernáthegyik, Berni pásztorok vagy Újfoundlandik „szoktunk” lenni, de az tény, hogy nagyon kevés ember hagyja szó nélkül az óriás Panda kutyát, a gyerekek rendszeresen tárt karokkal rohannak felénk és ölelik át a nagyra nőtt plüss macikat. Habitusában a Leonbergi kutyához tudnám hasonlítani, azért merem ezt leírni, mert a Landseer előtt Leonbergink volt. 11,5 éve vagyok a fajta szerelmese, mióta családunk tagjává vált Estike – Bérczy Baileys. A fajtával eltöltött 10,5 év után hoztam meg azt a döntést, hogy elkezdjek a gondolattal „játszani”, hogy esetleg bele vágjak a tenyésztésébe is. Baileys rendkívül sikeres kiállítási eredményeivel és megannyi csodálatos utódjával igazi hírnevet szerzett magának a fajtán belül, mondhatom, világszerte. Jelenleg nyugdíjas éveit tölti mellettünk igen aktívan.
A fajta lételeme a víz, Németország egyes tartományaiban, Hollandiában, Dániában, Lengyelországban, Csehországban, Észtországban, Litvániában, Finnországban ma is „használják” őket vízimentésre, de legalábbis aktívan vízimunkáznak velük. A tenyésztése a munkakutya vonalról elindult a küllemkutya tenyésztés felé, hiszen nagyon szép, látványos, harmonikus felépítésű kísérő kutyává vált. Azonban teljes megjelenése ettől függetlenül még őrzi a valamikori munkakutya jellegét.
A Landseer határtalannak mondható kedvességével, higgadt természetével, bájos pillantásával, rendkívüli megbízhatóságával, gazdái iránti hűségével, barátságos és nyitott nagyfokú alkalmazkodó képességével igazi nagybetűs CSALÁDI KUTYA! A gyerekekhez fűződő kapcsolata már -már gondoskodó. Bárhol, mindenkit a “mancsa” köré csavar. Ehhez viszont fontos a következetes nevelés! Ez a fajta NEM alkalmas kenneles tartásra! Sőt, magányra való ítélésével egyenesen megöljük a kutya lelkét! Ha tényleg boldoggá szeretnénk tenni ezt a nagy macit, családjához fűződő szoros kapcsolatra, nagy térre van szüksége! Fontos, a természetes környezet, mint pl. egy park, erdő vagy egy mező, ahol változatos napi sétákat tehet! Emellett fontos a kert is, ahol a gazdival, póráz nélkül kitombolhatja magát vagy gyakorolja az iskolában tanultakat! Nagyon ajánlatos minimum egy éves koráig iskolába járni velük és elsajátítatni az alapvető engedelmességi feladatokat, hiszen felnőtt korukra tényleg Panda méretűvé nőnek, nem utolsó sorban az iskola kitűnő szocializációs lehetőség. Mivel vízimentő kutyáról beszélünk, lételemük a víz! Gondoskodjunk arról, hogy hetente vigyük őt vízközelbe, (ha van otthon medence szerencsésebb a helyzet) muszáj, hogy rendszeresen hódoljon víz iránti imádatának!
Ezért is írtam az elején, hogy nem lehet őket „csak úgy” tartani, mert vannak szükségleteik! Ha ezeket nem tudjuk megadni vagy kielégíteni, akkor ne válasszuk ezt a fajtát! Sokkal mozgékonyabb és temperamentumosabb, mint rokon fajtája, az Újfoundlandi!
Ösztönösen tudja, hogy mi jelent veszélyt és arra mikor és hogyan kell reagálni!
Számtalan nagyra becsülhető tulajdonsága viszont csak akkor mutatkozik meg igazán, ha érzi, hogy teljes értékű tagja a családnak, ha mindenhova ahová csak lehet, visszük magunkkal és minden közös tevékenységbe bevonjuk!
A megfelelő összeszoktatás után jól kijönnek más háziállatokkal! Számtalan utódunkról kaptam már képet/videót, ahol kiskacsákkal/kiscsibével/lovakkal/tehenekkel/cicákkal/kutyusokkal játszanak, vigyáznak rájuk! Viszont, mivel a Landseer óriás testű kutya, csak akkor válasszunk neki társat (főleg még egy óriás testűt), ha a pénztárcánk is bírja a költségeket/kiadásokat! Két kutya, dupla költség és mivel a Landseer óriás testű számoljunk vele, hogy a kiadásainak is magasabbak lesznek, hiszen sok kiegészítőt, ami legyen táplálék /kullancs/felszerelés/játék vagy bármi egyéb kiegészítő, orvos……stb., a legnagyobb méretben kell megvásárolni és tudjuk ezek a legdrágábbak is! Így gondolkodjunk, ha mindenképpen szeretnénk neki társat (amit amúgy javaslok, főleg ha napközben nem vagyunk otthon) rágjuk át, hogy mekkora testű kutyus kiadásai férnek bele a családi “budget”-be és így válasszunk, akár menhelyről, akár tenyésztőtől pajtit számára!
Összességében, a Landseer nevelése nem nehéz, inkább időigényes feladat! Értelmes, intelligens, nyugodt, jól tanuló fajta, ha következetesen neveljük! És itt a nevelésen van a hangsúlyt! Foglalkozni kell vele, de ez nemcsak erre a fajtára vonatkozik, a kutya ezzel jár! Ezt el kell fogadni!
A Landseer hosszú szőrű fajta és igen, hullik a szőre! Illetve meleg időben nyáladzik is, mint ahogy mi is jobban izzadunk! Főleg mikor itt a nyár (természetesen babaszőr váltás utáni időszakról beszélek)! És igen, ha nem kozmetikusra bízzuk a dolgot, akkor nekünk kell otthon kikefélni az aljszőrzetet (elég egy -két jó kefe vásárlása és sima ügy), a jó idő eljöttével elkezd vedleni, ahogy minden „szőrösebb” fajta, a vedlést nagyban elősegíti az úsztatás! Itt jegyezném meg, hogy a kozmetikushoz való szoktatást egész kicsi korban el kell kezdeni (ha hobby célra vásároltuk a kutyát, akkor is, ha meg kiállítási célból, akkor meg különösen fontos!). A Landseer nem nyírós fajta, de ha valamilyen okból kifolyólag úgy döntenénk, hogy elkezdjük nyírni, számoljunk vele, hogy a kutya szőrét onnantól kezdve folyamatosan kell nyírni, télen -nyáron egyaránt, ugyanis megváltozik a szőr szerkezete, ez viszont azzal jár, hogy télen a hideg miatt, nyáron a forró nap miatt kell bent lennie a kutyának.
Még ha nagyon robusztus kutyafajtának is számít, szerencsére nem igazán jellemző a fajta képviselőinél a fajtaspecifikus betegségek előfordulása, azért ők is szenvedhetnek olyan betegségekben, amelyek elsősorban a nagy testű fajtákat érintik.
Kiskutya választás esetén viszont a következő szűréseket ajánlatos megnézni és elkérni a szülőkről:
HD = HipDysplasia = csípődiszplázia
ED = ElbowDysplasia = könyökdiszplázia
OCD = SchoulderDysplasia = válldiszplázia
PatellaLuxation =térdkalácsmegismétlődő ficama
Spondylosis = gerincmeszesedés
Heart ultrasound = szív ultrahang
CYS = Cystinuria = húgykő képződés
CTP = Trombopathie = véralvadás zavar
HUU = Hyperuricosuria = vesekő képződés
MD = Muscle Dystrophy = izomsorvadás
DM = Degenerative Myelopathie = gerinc bénulás
D-LOCUS = szürkülési gén, amikor a Fekete szőr kiszürkül
PRCD-PRA = Progressive Retinal Atrophy = szembetegség (minden kutyafajtában jelen van)
Fontos tudni, hogy a Landseer e.c.t. (European Continental Type= Ect) az FCI által hivatalosan elfogadott külön álló fajta, melyet jelenleg az AKC (American Kennel Club) és a nem FCI tagállamok még nem ismer el önálló fajtaként. Ők a fajtát csak az Újfoundlandi egy fehér-fehér változatának tartják, sajnos sok országban Európán belül is még mindig így, tévesen szerepel a köztudatban, pedig a fajta FCI hivatalos és végleges elfogadásának dátuma: 1960.08.24. Azonban, jó úton haladnak az amerikai E.C.T kedvelők affelé, hogy a fajta ott is elfogadott legyen, hiszen morfológiailag és DNS alapú genetikai tesztekkel is bizonyított, hogy a Landseer és az Úfoundlandi két külön álló fajta.
FCI fajtacsoport: II. fajtacsoport (Pinscherek, Schnauzerek Molosszerek, Svácji hegyi-és pásztorkutyák) Molosszer szekciója, azon belül a hegyi kutyákhoz tartozik, munkavizsgára nem kötelezett fajta.
FCI -Standard N° 226
Származási ország: Németország, Svájc
Testmérete: Óriástestű fajta
Súly + magasság : a kanok esetében a marmagasság 72-80cm, szukáknál 67-72 cm , kisebb – nagyobb eltérés a hivatalos fajtaleírásban elfogadott, amennyiben összképük és mozgásuk még harmonikus megjelenést mutat.
A Landseer nagy, erőteljes, impozáns és elegáns megjelenésű, harmonikus testfelépítésű kutya. Háta egyenes, széles és erős. Mellkasa széles és mély. Bordái jól íveltek. A has enyhén felhúzott. Fara széles és telt. Könyöke szorosan a testéhez simul. A farok legfeljebb a csánk alá érhet, nyugalmi állapotban lelóg, csak a vége görbül kissé vissza. Lábai egyenesek, izmosak és jól szögelltek. A mellső és hátsó lábak egyaránt a válltól lefelé is izmosak, kifejezetten vastag csontozatúak. A koponya széles és masszív. A stop jól látható, de nem túl erős. A fején a bőr sima, ráncok nélküli. Ajka nem nyáladzó fekete színű. Közepes nagyságú fülei háromszögletűek, enyhén lekerekítettek, magasan tűzöttek és a fej mellett lógnak.
Színkombinációk: a Landseer csak fehér-fekete színben elfogadott!
A szőr tekintetében a fedőrétegnek -a fej kivételével- hosszúnak és lehetőleg egyenesnek, sűrűnek, puha tapintásúnak kell lennie. Aljszőrzetük nem olyan sűrű mint az Újfoundlandié. A hátán és a hátulsó részén a hullámos szőrzet nem kifogásolható.
A szőrzet fő színe a tiszta fehér, különálló fekete foltokkal a testén és a faron. A gallérnak, a homloknak, a hasnak, a lábaknak, a faroknak fehérnek kell lenniük. Feje fekete, fehér pofával és szimmetrikus masszkal, a testen lévő úgynevezett koromfoltok (apró fekete foltok) nem kívánatosak. A lábakon ritkás zászló fejlődik, a farok szőrzete viszont igen sűrű és bozontos. A hivatalos standard színezetet régrebben nagyon szigorúan vették, de mivel a Landseer nem gyakori fajta, már nagyon sok országban, kiállításokon, nem ez a fő szempont, hanem a kutya összképe, harmonikus mozgása, habitusa.
Jellem: igazi nagybetűs családi kutya, intelligens, könnyen tanul viszont következetesen kell nevelni, házőrzésre nem alkalmas, de kitűnő jelző kutya. A családhoz való ragaszkodásuk szinte “beteges”. Mint a legtöbb nagy mackó, túlságosan öntudatos ahhoz, hogy agresszív legyen. Ezért más állatoktól és az emberektől a provokációt nyugalommal veszi tudomásul, de ha egyszer felbosszantják, akkor nehéz visszatartani. A Landseer önálló kutya, szívesen dönt maga, hogy oldjon meg bizonyos helyzeteket anélkül, hogy a gazdára bízná a dolgot.
A Landseer imádja a friss levegőt, a hideget és a havat, akkor van igazán elemében, ha a hőmérő higanyszála 10 fok körül mozog. A forró kánikulai napokat legszívesebben hosszasan elnyújtózva tölti egy hűvös helyen (pince, klíma alatt).
A fajta sajátossága, hogy a nagyon nagy méret ellenére a maximált testsúlyuk 60-70 kg, hiszen az átázott bundával fent kell maradniuk a vízen, ehhez nem lehet túl nagy a tömegük. Széles mancsain szorosan egymás mellett ülnek az ujjak, melyek között úszóhártya található, mancsuk olyan mint egy evező lapát. Törzsük rendkívül erős, hátsó végtagjaik szintén nagyon nagyon erősek, hiszen tudjuk, az úszás eredményessége teljes mértékben a hátsó végtagok munkáján múlik.
Történet:
A fajta múltja sajnos a ködbe veszett, az első igazi említésre méltpó személy aki a fajta szerelmese volt és ezt többször le is festette: Sir Edward Landseer. Róla is kapta a fajta nevét, miután természetesen fajtává vált.
A Landseer az Atlanti-óceánban található kanadai Új-Fundland szigetéről került Angliába.
Az 1713-as Utrechti béke után a sziget és ezzel együtt a halban gazdag vízi terület, brit uralom alá került, halászok és fakereskedők állandó állomása lett. A XVIII.század végén hozták magukkal a tenger utasai az első kutyákat Nagy-Britanniába: fehér-fekete, hatalmas állatokat, amelyek nagy termetük ellenére nem voltak nehézkesek. A matrózok csodákat meséltek a “medvekutyáról”. Hogy fejjel egyenesen a szirtekről ugranak bele a tengerbe, a vízben, mint a fókák merülnek alá és a halászhajók elé úsznak. A fogaik közé fogott vontatókötéllel a megrakott csónakot a hullámverésben a partra húzzák. A britek csodálkozva hallgatták ezekről a kutyákról a történeteket, amelyek kizárólag halmaradékkal táplálkoztak, és a halászhálókat is képesek voltak partra vontatni.
A kutyaőrült angoloknál ez a szuperkutya mint egy bombatalálat csapódott be, a nemesek sorra rendelték “újfoundlandi” kutyákat. A hatalmas úszó kutyák nem szaporodtak úgy őshazájukban, mint európai körülmények között. A hosszú, kemény télnek sok kutya áldozatul esett, a sok éhezés, a jeges hideg nem kedvezett a szaporulatnak. A fiatal állatok között a kicsik és gyengék esélytelenek voltak, mert a szigetlakók ugyan megtűrték és használták őket, de nem ápolták, nem törődtek velük. Ahogy ezt ma feltételezzük, a kutyák hamarosan jelentős pénzforrást jelentettek Új-Foundland lakóinak, mégsem tudtak az egyre nagyobb érdeklődéssel lépést tartani. Saját hazájában a fekete-fehér óriáskutya kihalt.
Az angolok kezdték az óriás kutyát (90 cm marmagassággal a legnagyobb kutyának számított) tervszerűen tenyészteni. Valószínüleg más fajták keresztezésével próbálkoztak, hogy a kívánt erőt és nagy testalkatot elérjék. A feltűnő kutya amelynek lábujjai között úszóhártya van, a XVIII. század közepén Angliában ott volt már valamennyi vidéki birtokos otthonában. Annyira megszokott képpé vált, hogy leghíresebb csodálója Sir Edward Landseer számtalan festményen örökítette meg. Más portré- és társasági festők is a kutya képmásával díszítették képeiket. Hogy ma a legkitartóbb tisztelőjének nevét viseli, az egy festménynek köszönhető, amely a Newfounland-Dogot, mint az ember megmentésére alakult társaság tiszteletbeli tagját ábrázolja.
A fajta az európai kontinensen is hamarosan rajongóra talált, főleg hatalmas birtokok udvarán. Itt a fehér-fekete ebet már “Landseernek” hívták.
Az új-foundlandi őshazából a XIX. század közepén matrózok egy másik újfoundlandi kutyát hoztak magukkal: ami fekete volt és valamivel kisebb, mint kétszínű rokona, szintén úszóhártyákkal a lábujjai között. Egyszer csak a fekete állat jött divatba, és elődje a “ködbe veszett”. Majd hatvan évre elfelejtették az angolok ezt a kutyát, amelyet ők fedeztek fel, ők tenyészettek ki és tették népszerűvé. Amikor az első világháború után az európai tenyésztők ismét ehhez a fajtához nyúltak vissza alig akadt Landseer – végül Németországban és Svájcban élt egy-kettő belőle, amivel megkezdték a tervszerű tenyésztést.
A kutyabarátok a fekete újfunlandihoz nyúltak vissza, néhányat kerszteztek a maradék foltos kutyákkal és fél évszázad alatt sikerült az eredeti Landseer kutyát visszatenyészteniük, amelyet 1960-ban, Brüsszelben az FCI mint önálló fajtát ismert el. Ennek az európai kontinentális típusnak az eredetét Németország/Svájc területére tették.
Összefoglalva egy mondatban tehát a Landseer a kis gyerekek ideális védelmezője, a fiatalok nagyszerű játszótársa és a felnőttek éber kísérője.
Aki családi kutyaként, nagy területtel rendelkezik és a Landseerre gondol, nagyon jó nyomon jár!
Szeretettel várunk minden kedves Landseer érdeklődőt a Magyar Landseer zárt csoportban, ahol szívesen válaszolunk minden felmerült kérdésre!
Írta: Gönczöl Réka
A fent leírt szöveg további felhasználása engedélyköteles!
Landseer European Continental Type/ Landseer ECT
About 200 years ago these big, white and black dogs were spotted on the island Newfounland by European fishermen. Because of their appealing appearance these giants were brought to Englend. The dogs of Newfounland were present on the island in great numbers and helped the fishermen by towing nets out the water to the mainland. They also helped to bring people who threatened to drown, to safety.
It is believed that around 1770 these dogs have been exported to England in great numbers. However, these dogs were seen and reported much earlier. It is known that there is a painting of a boy, named Henry Sidney the later "Earl of Romney", with his white and black "dog of Newfounland".
The first written reporst of "the dog of Newfounland" are from 1732 by a "Person of Qualiti" in the book "The Gentlemen farrier". Thisis followed by "An History of the Earth and Animated Nature" dated 1774 written by Oliver Goldsmith. This is a very extensive and impressing description of "the dog of Newfounland".
In 1778 the "dog of Newfounland" is first reported on our continent by E.A.Zimmerman. In 1790 Thomas Bewick's famous work follows: "A General History of Quadrupeds". His work contains a picture (drawing) of the dog.
From that moment until about 1880 there are at least 60 books known to us and a large number of paintings that include the large white and black dogs.
The most famous painting ever is "A Distinguished Member of Humane Society"painted by the famous animal painter Sir Edwin Landseer in 1838. Because Sir Edwin Landseer always painted these large white and black dogs these dogs where referred to as "Landseer-dogs". This explains how the Landseer got his name.
In England these dogs were crossed with the black Newfounland regularly and it was soon a fact that there were more differences between these 2 dogs than just their colour. Gradually it became clear that the white and black dogs were much higher and more active than the black variety. One could clearly see the differences.
The first pure Landseer litter was probably born in Holland in 1893. However, these dogs were crossed with the black Newfounland. The second Landseer litter was born in Switzerland in 1902 and this litter may be considered to be the revival of the Landseer E.T.C. was considered a separate breed. It is now protected under number 226 of the F.C.I.
Landseer_Newfounlands have usually more black on their body and blacker heads. The name "Landseer-Newfounland" is mostly used to indicate the colour of the Newfounland. This is not the same as Landseer E.C.T. Besides the colour, the characters are also different: a Landseer E.C.T. is much more active and remains active till his last day. The Newfounland is usually somewhat calmer.
Landseer - BREED STANDARD
FCI – Standard № 226
Country of Origin: Germany / Switzerland
General Appearance
The Landseer should convey the impression of a tall, powerful and well balanced dog. The legs are comparatively longer than those of the black Newfoundland - especially in the male. Movement of the well-muscled legs should present a free, long stride, covering ground well.
Coat and Colour
The top coat - with exception of the head - should be long and as straight and dense as possible, soft to the touch, with good undercoat, which is not as dense as in the black Newfoundland. Slightly wavy coat on back and hindquarters is not objectionable. When brushed wrong way it falls back into place naturally. Main colour of coat is a clear white with distinct black patches on rump and croup. Collar, fore chest, belly, legs and tail must be white. Head black, with white muzzle and white symmetrical blaze - neither too narrow, nor too wide - extending from muzzle over head to the white collar, being considered a definite breeding goal. Ticking still occurring in the white not to be penalised, but should be bred away.
Head
Head to be broad and massive with a well developed occupied. Decided Stop, however not as pronounced and steep as in the St. Bernard. Length of muzzle is equal to depth of muzzle, measured in front of he Stop. Lips clean, the upper slightly overlapping the lower, they should be as tight as possible, no drivelling. Head to be strikingly modelled noble expression. Cheeks moderately developed, gradually tapering into the muzzle. Nose and lips black. Scalp should be free from wrinkles, covered with short, fine hair.
Mouth
Scissors bite.
Ears
Medium size. Reaching inner corner of eyes, when drawn out. Triangular shape, with slightly rounded tips. Set high on head, however not too far back. Carried close and flat to sides of head. Ears covered with short, fine hair. Fringes of longer hair to be found only at back part of root of ear.
Eyes
Medium size. Moderately deep set, brown to darkbrown, lightbrown to be tolerated, friendly expression, almond shaped, showing no haw. Pronouncedly light eyes (sulphur or greyish yellow) are faulty, as well as eyes set too close together.
Neck
The Neck - muscular and broad - should not be quite round but rather eggshaped in cross-section, symmetrical set and obliquely placed in shoulders. Length of Neck from occiput to withers to be approximately 3/4 to 4/5 the length from occiput to tip of nose. Pronounced dewlap undesirable.
Body
The back should be straight and level, wide and strong from withers to croup. Very muscular shoulders, the chest to be deep and broad corresponding to well sprung ribs. Belly slightly tucked up. Clearly visible flat depression between belly and muscular loin. Croup broad, we rounded at sides and rear by powerful bolster of muscles. Faults: weak or hollow backs, weak loins, too short last false ribs, resulting into too much tuck-up.
Forequarters
Strong muscles descending from shoulders, to surround a well-boned humerus, connected in correct angulation to the massive bones of the front legs; these are absolutely straight and muscular. Elbows close to body at lowest point of brisket. Distance from ground to elbows rather high, elbows pointed straight to the rear. Legs slightly fringed down to pasterns.
Hindquarters
All of hindquarters to be very sturdy. Hindlegs to move freely, they should have strong bone embedded by powerful muscles to be broad across thigs. Hindlegs to be moderately fringed. Cowhocks or insufficient angulation are faulty. Dewclaws are objectionable, they should be removed as soon as possible after birth.
Feet
Large, well shaped cat-feet . Splayed or turned out feet are objectionable. Toes connected by webbing, which should be strong, almost reaching tip of toes.
Tail
Strong, reaching slightly below hocks at the most, well covered with dense, bushy hair, however not flaglike. Tail should hang downwards, when standing or at ease, with a slight curve at end permissible. May carry tail straight out, with only a slight curve at end, when moving. Tails with a kink or curled over back are most objectionable.
Size
Dogs: 72 to 80 cm (28,5 to 3l,5 inches)
Bitches: 67 to 72 cm (26,5 to 28,5 inches)
Small deviations below or above to be tolerated.
click the text:
LANDSEER (EUROPÄISCH-KONTINENTALER TYP) (fci.be)
About 200 years ago these big, white and black dogs were spotted on the island Newfounland by European fishermen. Because of their appealing appearance these giants were brought to Englend. The dogs of Newfounland were present on the island in great numbers and helped the fishermen by towing nets out the water to the mainland. They also helped to bring people who threatened to drown, to safety.
It is believed that around 1770 these dogs have been exported to England in great numbers. However, these dogs were seen and reported much earlier. It is known that there is a painting of a boy, named Henry Sidney the later "Earl of Romney", with his white and black "dog of Newfounland".
The first written reporst of "the dog of Newfounland" are from 1732 by a "Person of Qualiti" in the book "The Gentlemen farrier". Thisis followed by "An History of the Earth and Animated Nature" dated 1774 written by Oliver Goldsmith. This is a very extensive and impressing description of "the dog of Newfounland".
In 1778 the "dog of Newfounland" is first reported on our continent by E.A.Zimmerman. In 1790 Thomas Bewick's famous work follows: "A General History of Quadrupeds". His work contains a picture (drawing) of the dog.
From that moment until about 1880 there are at least 60 books known to us and a large number of paintings that include the large white and black dogs.
The most famous painting ever is "A Distinguished Member of Humane Society"painted by the famous animal painter Sir Edwin Landseer in 1838. Because Sir Edwin Landseer always painted these large white and black dogs these dogs where referred to as "Landseer-dogs". This explains how the Landseer got his name.
In England these dogs were crossed with the black Newfounland regularly and it was soon a fact that there were more differences between these 2 dogs than just their colour. Gradually it became clear that the white and black dogs were much higher and more active than the black variety. One could clearly see the differences.
The first pure Landseer litter was probably born in Holland in 1893. However, these dogs were crossed with the black Newfounland. The second Landseer litter was born in Switzerland in 1902 and this litter may be considered to be the revival of the Landseer E.T.C. was considered a separate breed. It is now protected under number 226 of the F.C.I.
Landseer_Newfounlands have usually more black on their body and blacker heads. The name "Landseer-Newfounland" is mostly used to indicate the colour of the Newfounland. This is not the same as Landseer E.C.T. Besides the colour, the characters are also different: a Landseer E.C.T. is much more active and remains active till his last day. The Newfounland is usually somewhat calmer.
Landseer - BREED STANDARD
FCI – Standard № 226
Country of Origin: Germany / Switzerland
General Appearance
The Landseer should convey the impression of a tall, powerful and well balanced dog. The legs are comparatively longer than those of the black Newfoundland - especially in the male. Movement of the well-muscled legs should present a free, long stride, covering ground well.
Coat and Colour
The top coat - with exception of the head - should be long and as straight and dense as possible, soft to the touch, with good undercoat, which is not as dense as in the black Newfoundland. Slightly wavy coat on back and hindquarters is not objectionable. When brushed wrong way it falls back into place naturally. Main colour of coat is a clear white with distinct black patches on rump and croup. Collar, fore chest, belly, legs and tail must be white. Head black, with white muzzle and white symmetrical blaze - neither too narrow, nor too wide - extending from muzzle over head to the white collar, being considered a definite breeding goal. Ticking still occurring in the white not to be penalised, but should be bred away.
Head
Head to be broad and massive with a well developed occupied. Decided Stop, however not as pronounced and steep as in the St. Bernard. Length of muzzle is equal to depth of muzzle, measured in front of he Stop. Lips clean, the upper slightly overlapping the lower, they should be as tight as possible, no drivelling. Head to be strikingly modelled noble expression. Cheeks moderately developed, gradually tapering into the muzzle. Nose and lips black. Scalp should be free from wrinkles, covered with short, fine hair.
Mouth
Scissors bite.
Ears
Medium size. Reaching inner corner of eyes, when drawn out. Triangular shape, with slightly rounded tips. Set high on head, however not too far back. Carried close and flat to sides of head. Ears covered with short, fine hair. Fringes of longer hair to be found only at back part of root of ear.
Eyes
Medium size. Moderately deep set, brown to darkbrown, lightbrown to be tolerated, friendly expression, almond shaped, showing no haw. Pronouncedly light eyes (sulphur or greyish yellow) are faulty, as well as eyes set too close together.
Neck
The Neck - muscular and broad - should not be quite round but rather eggshaped in cross-section, symmetrical set and obliquely placed in shoulders. Length of Neck from occiput to withers to be approximately 3/4 to 4/5 the length from occiput to tip of nose. Pronounced dewlap undesirable.
Body
The back should be straight and level, wide and strong from withers to croup. Very muscular shoulders, the chest to be deep and broad corresponding to well sprung ribs. Belly slightly tucked up. Clearly visible flat depression between belly and muscular loin. Croup broad, we rounded at sides and rear by powerful bolster of muscles. Faults: weak or hollow backs, weak loins, too short last false ribs, resulting into too much tuck-up.
Forequarters
Strong muscles descending from shoulders, to surround a well-boned humerus, connected in correct angulation to the massive bones of the front legs; these are absolutely straight and muscular. Elbows close to body at lowest point of brisket. Distance from ground to elbows rather high, elbows pointed straight to the rear. Legs slightly fringed down to pasterns.
Hindquarters
All of hindquarters to be very sturdy. Hindlegs to move freely, they should have strong bone embedded by powerful muscles to be broad across thigs. Hindlegs to be moderately fringed. Cowhocks or insufficient angulation are faulty. Dewclaws are objectionable, they should be removed as soon as possible after birth.
Feet
Large, well shaped cat-feet . Splayed or turned out feet are objectionable. Toes connected by webbing, which should be strong, almost reaching tip of toes.
Tail
Strong, reaching slightly below hocks at the most, well covered with dense, bushy hair, however not flaglike. Tail should hang downwards, when standing or at ease, with a slight curve at end permissible. May carry tail straight out, with only a slight curve at end, when moving. Tails with a kink or curled over back are most objectionable.
Size
Dogs: 72 to 80 cm (28,5 to 3l,5 inches)
Bitches: 67 to 72 cm (26,5 to 28,5 inches)
Small deviations below or above to be tolerated.
click the text:
LANDSEER (EUROPÄISCH-KONTINENTALER TYP) (fci.be)